A csontritkulás a csontok fokozatos meggyengülésével és törékennyé válásával járó betegség.
A szív- és érrendszeri megbetegedések után ez a második legnagyobb világszintű népegészségügyi probléma, szakértők szerint az elkövetkező 50 évben az esetek száma az előrejelzések alapján megduplázódik.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint világszerte körülbelül 200 millió nőt érint, ezen belül is a 60-70 éves korosztály harmadát és a 80 év felettiek kétharmadát.
A betegség Magyarországon a lakosság 7-10 százalékát sújtja. Az átlagéletkor kitolódásával az elkövetkező években pedig még növekedni fog a csontritkulásban szenvedők aránya.
A változás korában szinte minden harmadik nő és az időskorúak jelentős része szenved ebben a betegségben.
A csontritkulás nőknél négyszer gyakoribb, mint férfiaknál. A férfiak csonttömege ugyanis kb. 30%-kal nagyobb, mint a nőké.
Évente ezer nő közül 50-70-nél következik be csonttörés, 10-szer többször, mint a férfiaknál.
Élete során kb. a nők fele szenved el csonttörést a csontritkulás miatt, és csak negyede-fele épül fel teljesen a csonttöréséből.
A csontritkulás, illetve az ebből eredő törések kezelése ezért hatalmas kihívást jelent az egészségügy számára.
A Nemzetközi Osteoporosis Alapítvány számításai szerint Európa 31,7 milliárd eurót, az Egyesült Államok 17,5 milliárd dollárt ad ki a csontritkulás ill. az ebből eredő csonttörések miatt.
A csontritkulás megelőzését már fiatalkorban ajánlatos elkezdeni.
Fontos, hogy a szülők a gyerekeknek olyan élelmiszereket adjanak, amelyekben sok a kalcium és az egyéb ásványi anyag, mert így elérhető az optimális csontsűrűség.
A felnőttek is erősíthetik csontjaikat azzal, ha megfelelően táplálkoznak, rendszeresen mozognak, és változtatnak bizonyos életmódbeli szokásaikon.
Azoknál, akiknél megnő a kalcium és D-vitamin bevitele, fokozódik a csontsűrűség is, csökken a csípőtörések valószínűsége.
A középkorú nőknek sok kálciumot kellene fogyasztaniuk anélkül, hogy elhízzanak. A menopauzában a nőknek napi 1200 milligramm kalciumot kellene bevinni a szervezetükbe. Három pohár sovány (1 %-os) tej pl. 900 milligrammot tartalmaz.
Ezért lehetőleg sok D-vitamint és kalciumot tartalmazó ételt együnk - ilyenek például a tejtermékek, a narancslé, a joghurt. Ajánlott naponta legalább 3 pohárnyi (6 dl) tej vagy savanyított tejtermék elfogyasztása.
Együnk kalciumban gazdag magvakat, mogyorót. Fogyasszunk sok gyümölcsöt és zöldséget (főleg zöld levelű zöldségeket: brokkolit, céklát, káposztát, retket, salátát, spenótot, petrezselymet), hüvelyeseket. A méz, a mák, a sütőtök, szójatermékek, tengeri halak fogyasztása is igen hasznos.
A csontok egészségét erősítik az olyan kéntartalmú élelmiszerek, mint a hagyma és a fokhagyma, a tojás - főleg a sárgája.
Célszerű a nátriumbevitelt is csökkenteni.
Az alacsony sóbevitel jótékonyan hat a csontokra is. Sokan csupán megszokásból már a megkóstolás előtt megsózzák ételeiket. A füstölt vagy feldolgozott húskészítmények, a bacon, a tartósított vagy félkész ételek rengeteg sót tartalmaznak, ami árthat a csontoknak is.
A sajt is magas sótartalmú, ezért próbáljuk a kalciumot inkább más formában bejuttatnia a szervezetbe.
Kerüljük a kalciumrabló ételeket, italokat is. Főleg azokat, amelyek sok foszfort tartalmaznak, mint pl. a kólafélék és más üdítőitalok. Fogyasszunk helyettük inkább jó minőségű ásványvizet.
Fokozza a kalciumvesztést a finomított cukor is. Minél többet eszünk belőle, annál több kalcium távozik a szervezetből a vizelettel együtt.
A testedzés is fontos, figyeljünk a gyakorlatok váltogatására, mert a csontok megszoknak egy bizonyos terhelést, és ilyenkor csökkenhet a csontújraképződés is.
Az hogy csontritkulásunk van, sokszor csak akkor derül ki, ha már eltört valamelyik csont (a leggyakrabban a combnyak, a csukló vagy valamelyik csigolya).
Érdemes ezért kivizsgáltatni magunkat, ha hirtelen erős hátfájás jelentkezik (ez jelezheti valamelyik csigolya összeroppanását, törését).
Keressük fel az orvost akkor is, ha valamilyen sérülés után erős csontfájdalmat érzünk a gerincünkben, a bordákban vagy a lábfejben.
A változókortól kezdve ajánlott a rendszeres időközönként elvégzett csontsűrűségmérés (denzitometria) is. Ebből a vizsgálatból megállapítható, ha megkezdődött a csontritkulás, vagy ellenőrizhető, hogy milyen stádiumban van.