Gyógyfürdők ízületi megbetegedésekre

Az ízületi betegségben szenvedők többsége gyakran él a gyógyfürdőzés lehetőségével, hiszen panaszaik a termálvizes fürdőzés következtében érezhetően csökkennek. A gyógyforrások, termálvizek adottságait az ember évszázadok óta ismeri és használja.

A gyógyászati, rehabilitációs okból alkalmazott fürdőzésnél a természetes eredetű gyógyvizek előnyös tulajdonságait használják fel, mégpedig kiegészítő gyógymódként.

A gyógyfürdőkezelés, az iszapkezelés, a vízsugármasszázs, a súlyfürdő (hidroterápia) a fizioterápiás kezeléseket egészítik ki. Egy ilyen komplex gyógymód igen hatékony lehet idült mozgásszervi betegségek, krónikus, degeneratív ízületi és gerincbetegségek kezelésére, valamint csont- és ízületi műtéteket, baleseteket követően, utókezelésként.

A balneoterápia  járulékos gyógymód, amelynek segítségével bizonyos anyagcsere ízületi megbetegedések hatékonyan gyógyíthatók, illetve tüneteik mérsékelhetők, megállítható a beteg állapotromlása.

A gyógyfürdőkúrában pontosan meghatározott szerepe van a fürdővíz hőmérsékletének, kémiai összetételének, sőt a levegőnek, a napfénynek, de a pihenés és a testmozgás arányának is.

Különböző típusú gyógyvizek  ugyanis különböző hatással rendelkeznek.

A radonos vagy radioaktív gyógyvizeknek  fájdalomcsillapító hatásuk van,  ezért ezeket nem csak fürdőzésre, hanem  ivókúra formájában is alkalmazzák. Ilyen például  a Rudas vagy a Gellért fürdő forrásai, de a Hévízi-tó is.

A gyulladásos mozgásszervi megbetegedések ellen  - mint például az ízületi gyulladás -  hatásosak a kalciumos és a jódos vizek,  mivel ezeknek gyulladáscsökkentő hatásuk van.

A kéntartalmú vizek kopásos ízületi megbetegedésben szenvedőknek ajánlottak.

A betegek közül kevesen tudják, hogy egy fürdőkúra időtartama minimum két, legfeljebb három hét, s hogy a fürdőterápia mindig orvosi javaslathoz és ellenőrzéshez kötött.

Azonban a lehető legszelídebb gyógymód is káros lehet, ha helytelenül, vagy nem megfelelő mennyiségben, illetve egyes krónikus betegségben szenvedőknél alkalmazzák!

A gyógyfürdőzés kifejezetten ártalmas lehet például rosszindulatú daganatban, vérképzőszervi betegségben szenvedőknél, keringési megbetegedéseknél (szív- és érrendszeri betegségnél, kezeletlen magas vérnyomásnál, infarktuson átesetteknél), tüdőasztmásoknál, tbc-seknél,  az ízületi gyulladás aktív szakaszában, vagy terhes nőknél.

A helyesen és indokoltan alkalmazott fürdőkúra kísérőjelenségeként  egyébként néha számolhatunk az ún. fürdőreakcióval is, amely –több más tünet mellett pl. fáradékonyságban, esetleg néhány napos hőemelkedésben is megnyilvánulhat.

A kiegészítő terápiák közül különösen az iszappakolás viselheti meg a szervezetet – elsősorban a szívet és a vérkeringést -, ezért annak alkalmazásáról és gyakoriságáról is csak a szakorvos dönthet.